A dinoszauruszokat kipusztító aszteroida vulkánkitörések sorozatát is előidézte

Az őslényeket kipusztító aszteroida nem csupán a szárazföldön, hanem az óceánfenéken is óriási vulkánkitörések sorozatát idézhette elő. Mindezt egy új tanulmány állapította meg.

Hatvanhat millió évvel ezelőtt egy közel tíz kilométer átmérőjű kisbolygó csapódott a mai Mexikó területén lévő Yucatán-félszigetbe katasztrófák sorozatát elindítva. A hatalmas erejű becsapódás hatására porrá zúzódott kőzet szállt fel a levegőbe, ahol aztán apró részecskékké sűrűsödött össze. Amikor a részecskék visszahullottak a Földre, a súrlódás olyannyira felhevítette őket, hogy világszerte tüzeket okoztak.

A lángtengerekkel a légkörbe került óriási mennyiségű por és korom elnyelte a napsugarakat, évekre sötétségbe borítva a Földet és legalább 25 Celsius-fokkal csökkentve a hőmérsékletet. A Föld akkori élővilágának mintegy háromnegyede kipusztult. Órákkal a becsapódást követően a Földet erőteljes, a modern időkben tapasztalt legsúlyosabb földrengéseknél csaknem százszor erősebb rengések rázták meg. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy a bolygó állat- és növényvilágának több mint háromnegyede kipusztult a kréta időszakot lezáró tömeges kihaláskor.

A Science Advances című folyóiratban publikált új tanulmány szerint nem sokkal a becsapódást követően rendkívül erős vulkánkitörések rázták meg az óceánok fenekét is, feltehetőleg azon a területen, ahol ma a Csendes-óceán és az Indiai-óceán terül el. A szakemberek számításai szerint a kitörések során óriási mennyiségű olvadt kőzet és gáz került a vízbe.

A Minnesotai Egyetemen dolgozó Joseph Byrnes, a tanulmány vezető szerzője szerint ezeken a víz alatti vulkanikus területeken, óceáni hátságokon még ma is gyakoriak a kitörések, ám az, ami a becsapódást követően mehetett végbe, sokkal nagyobb esemény volt.

A kutatók az eredményekből arra következtettek, hogy a víz alatti vulkánkitörések hozzájárulhattak az óceánok savasodásához, valamint az állat- és növényvilág tömeges kihalásához, ám ezek alátámasztásához további kutatásokra van szükség. Még ma is kérdéses, hogy a vulkánkitörések vagy a becsapódás játszott-e nagyobb szerepet a tömeges kihalásban.

Tudományos körökben még ma is élénk vita tárgya, hogy végül is mi játszott közre leginkább a tömeges kihalásban: a becsapódás maga és a légkörbe kerülő részecskék, vagy az ütközés nyomán a földkéregben megindult mozgások. Egy 2015-ben megjelent tanulmány szerint az aszteroida becsapódása még intenzívebbé és pusztítóbbá tette azt az erőteljes vulkanikus tevékenységet, amely a kréta időszak végén az indiai Dekkán-plató területén zajlott másfél millió éven át.

A plató az egyik legnagyobb vulkanikus terület a Földön: megszilárdult bazaltfolyam rétegekből tevődik össze, amelyek együtt több mint kétezer méter vastagon fednek le egy 500 ezer négyzetkilométeres területet.  A kutatók szerint egy ilyen forgatókönyv esetén azonban világszerte kellene lenniük olyan bizonyítékoknak, melyek fokozott, a víz alatt is bekövetkezett vulkanikus tevékenységre utalnak.

A mostani tanulmány társszerzője, Leif Karlstrom, az Oregoni Egyetem munkatársa szerint a munkájuk épp egy ilyen kitöréssorozatot talált, alátámasztva a globális vulkánkitörések és a becsapódás közötti összefüggés elméletét.  Más szakemberek szerint a tanulmány mindössze az időbeli egybeesésre épít, és nem vázol fel pontos forgatókönyvet arról, hogy a becsapódás miként idézhette elő a víz alatti kitöréseket.